Igen!

Ez az élet, egy nagy utazás. Vannak állomások, ahonnan tovább rohansz, vannak emlékek, melyekhez visszavágysz, vannak pontok, ahová megérkezel.

Nincs más dolgod, minthogy boldog légy ezen az úton. Nincs más dolgod, minthogy észrevedd a boldogság apró pillanatait és még többet élj meg belőlük. Nincs más dolgod, minthogy élj, és élni hagyj másokat. Adj, és elfogadj. Áramolj és áramoltass. Szeress, és hagyd, hogy más is oly módon szeressen, ahogy képes rá.

Ne érdekeljen ki honnan jött és hová tart, hol jár az útján vagy melyik állomáson áll. Nincs más dolgod ebben az óriási világban, minthogy kockáztasd a boldogságot, mert nem veszíthetsz vele. Minden pillanat tökéletes, minden pillanat egyedi és megismételhetetlen.

A fordulópontok az életedben a nehézség álcája mögé bújnak, és csak később ismered fel a kincseket, amiket magukkal hoznak.

Nincs más dolgod, minthogy megtedd, amit jónak gondolsz, hogy megtedd, amitől jól érzed magad. Amikor belül igazán jól érzed magad, nem tehetsz semmit, ami ne lenne igazán jó.

Az út folyamatosan tárul fel előtted, mindig csak a következő lépést kell megtenned.

Nincs más dolgod, minthogy beteljesítsd vágyaidat, eljátszd az életed ezen a csodás Földön ebben a fizikai testben. Nincs más, csak az utazás, az életeden át, a születéstől, a halálon át egy következő létsíkba, ahol nincs fizikai test, ahol nincs semmi, csak az utazás, ami soha véget nem érő, hatalmas, időtlen folyamatban mozog sem nem térben, sem nem időben.

 Nagy utazás! Ez az élet! S nem halunk meg!

 (*idézet: Presser)